Segíts rajtam2015.06.14. 15:25, DahliaB
A történet mindössze a fantázia szüleménye, a valóság eseményeivel való egyezés a véletlen műve. Az ehhez hasonló rémmesék nagy része külföldi oldalakról származik, a fordítás viszont saját.
Egy hideg és sötét decemberi estén egy Kathy nevű tinédzserlány bébiszitterkedett - két gyerekre vigyázott. Egy hétéves fiúra, Taylorra, és egy hatéves lányra, Selenára. A szülők éjszakára elmentek filmet nézni a moziba, és Kathyt otthon hagyták a gyerekeikkel.
Kilenc óra után csörgött a telefon. Kathy felvette. Egy hang sikoltott bele:
- Segíts rajtam! Az ég szerelmére, segíts!
Kathy letette a telefont, és azt gondolta, biztos valaki csak szórakozik és tréfahívás volt az egész. Fél óra elteltével újra csörgött a telefon. Ugyanaz a hang ordított a telefonba.
- Segíts rajtam! Valaki, kérem, segítsen!
Kathy ekkor már félni kezdett. A gyerekek megkérdezték, hogy ki volt az, de Kathy csak azt mondta, hogy semmi baj, minden rendben van.
Újabb fél óra múlva megint jött egy hívás. A hang félve és reménytelenül sikoltott bele újra.
- Segítség! Az isten szerelmére, senki nem segít rajtam?!
A vonal megszakadt.
Pár perc múlva kopogtak. A bébiszitter lefektette aludni a gyerekeket. A kopogás folytatódott. Félt, mert nem tudta, ki lehet. A gyerekek szülei biztosan nem, ugynis még órákig tarthat, mire hazaérnek.
Kintről hallott hangokat. Egy férfi kiáltozta újra és újra:
- Segíts, segíts, segíts, segíts...
A lány nem tudta, mit csináljon.
- Beengedem - mondta magának. - Segítségre van szüksége...
Később, azon az estén a szülők hazaértek, a ház csendes volt. Az összes lámpa le volt kapcsolva. Ahogy bementek a házba, a nappaliban horrorisztikus látvány tárult eléjük. Kathy és mindkét gyerek halott volt. A karjaik és a lábaik le voltak vágva.
A falra vérrel ezek a szavak voltak felírva: Az isten szerelmére, segítsenek, mielőtt újra ölni kezdenék! Nem tudom többé irányítani magam...
Elhagyatott helyek a világból2015.06.14. 13:04, Dahlia
A világ minden táján találhatóak különleges, elhagyatott helyek. Soknak ezek közül története van, sok csak feledésbe merült az évek, évtizedek homályában. Ebben a cikkben a kedvenceimet gyűjteném össze.
Pripjaty, Ukrajna
Pripjaty Csernobiltól 16 km-re található északi irányban. A városban többnyire a csernobili dolgozók és családjaik éltek. 36 órával a Csernobil-atomkatasztrófa után megkezdődött Pripjaty lakóinak kitelepítése. Pripjaty területe napjainkban többek között a cézium, a stroncium, a plutónium és az amerícium radioizotópjaival szennyezett.
A mélység Jézusa, Olaszország
A bronzból késült Jézus-szobor a tenger fenekén fekszik, habár ez nem véletlenül került jelenlegi helyére. A szobor 2,5 méter magas, a tengerben 15 méter mélyen található. 1954. augusztus 22-én merült alá a tengerbe az olasz tengerészet és önkéntes búvárok segítségével. Az ötlet Duilio Marcanteé volt, miután Dario Gonzatti könnyűbúvár egy merülés során életét vesztette.
Six Flags Jazzland, New Orleans
A Six Flags Jazzland névre hallgató vidámpark a Katrina-hurrikán áldozata lett. Csupán 5 év adatott meg neki, 2000-ben nyitották, a hurrikánt követően pedig 2005. augusztus 21-én zárták be.
Willard Asylum, Willard
A Willard Asylum 1867-ben pült a krónikus, mentális betegségekben szenvedő emberek számára. Rengeteg páciens az elmegyógyintézet falai között halt meg. A helyet 1995-ben zárták be.
Michigan Central Station, Detroit
1912 és 1913 között épült a michigani központi vasútállomás. Ez volt a legmagasabb vasútállomás a világban, de 1988-ban bezárásra került.
A Figyelő2015.06.13. 08:45, DahliaBlack
2003 nyarán az Egyesült Államokban egy furcsa, embeszerű lény vált a média középpontjává. Kevés információ maradt sértetlenül, a legtöbb online vagy írásos rejtélyesen eltűnt.
Elsődlegesen New York állambeli szemtanúk mesélték el találkozásukat egy ismeretlen lénnyel. A legszélsőségesebb érzelmekről meséltek, félelemtől és rossz közérzettől kezdve a szinte gyermeki kíváncsiságig. Bár a publikált verziók nem voltak hosszúak, az emlékek erősen megmaradtak.
2006-ra két tucat dokumentum gyűlt össze a 12. századtól egészen napjainkig 4 kontinensől. A történetek szinte minden esetben azonosak voltak. Felvettem a kapcsolatot ennek a csoportnak egy tagjával, és bizonyos részleteket elmesélt a hamarosan megjelenő könyvből.
Egy búcsúlevél 1964-ből:
Mielőtt végzek az életemmel, szükségesnek tartom, hogy leírjam, milyen fájdalom és bűntudat vezetett rá, hogy ezt megtegyem. Ez nem más hibája, csakis az övé. Egyszer arra ébredtem, hogy érzem a jelenlétét. Máskor, mikor felébredtem, láttam a körvonalait. Következő alkalommal, amint felébredtem, hallottam a hangját és a szemeibe néztem. Nem tudok félelem nélkül aludni amiatt, hogy mi vár rám, mikor legközelebb felébredek. Nem akarok többé felébredni. Viszlát.
Egy fadobozban találtak két üres borítékot megcímezve Williamnek és Rose-nak, és egy személyes levelet boríték nélkül.
"Legkedvesebb Linnie!
Imádkozni fogok érted. A nevedet suttogta."
Naplóbejegyzés, 1880 (spanyolról lefordítva):
"Átéltem a legnagyobb terrort. Átéltem a legnagyobb terrort. Átéltem a legnagyobb terrort. Látom a szemeit, mikor becsukom az enyéimet. Üregesek. Feketék. Engem bámult, s szinte leszúrt a tekintetével. Nedves a keze. Nem fogok aludni. A hangja (olvashatatlan írás)."
Egy tengerész naplója, 1691:
"Eljött hozzám, amikor aludtam. Éreztem az ágyam lábánál. Mindent elvett tőlem. Vissza kell mennünk Angliába. Nem jöhetünk vissza, ez a Figyelő kérése."
Egy tanúsítvány 2006-ból:
"Három éve, hogy visszajöttünk a Niagara vízeséstől a családommal a július negyedikei kirándulásunkról. Mind kimerültünk az egésznapos utazástól és vezetéstől, ezért a férjem ágybaküldte a gyerekeket. Aztán elkezdődött az éjszaka.
Hajnali 4 körül zajra ébredtem, és azt hittem, a férjem ment ki a mosdóba, aztán rájöttem, hogy nem, így halkan visszamentem az ágyba. Abban a pillanatban felébredt, és bocsánatot kértem, amiért felébresztettem. Mikor felém fordult, azt láttam, hogy kapkod a levegőért, és olyan gyorsan magához ölelte a lábait, hogy térdeivel majdnem lelökött az ágyról. Erősen megragadott, de nem szólt semmit.
Mikor a zsemem hozzászokott a sötéthez, láttam, hogy mi késztette a furcsa reakcióra. A valami az ágyunk végében ült és minket bámult, és olyan volt, mint egy csupasz ember, vagy egy hatalmas, szőrtelen kutya. A testhelyzete zavaró volt és természetellenes, mintha egy autó vagy valami más elütötte volna. Valamiért, először nem rémültem meg, inkább furcsa állapotára figyeltem fel. Akkor azt hittem, a segítségünk kellhet neki.
Közben a férjem magzati pózt vett fel, s hol rám nézett, hol vissza a lényre.
Ezek után a teremtmény elkezdett szaladgálni az ágy végében, gyorsan futkosott, aztán egyre lassabbá vált a mozgása. Alig egy lábnyira megállt a férjem arcától. Körülbelül fél percig teljes csend volt, a lény mozdulatlan a férjemet bámulta, aztán a kezét a térdére helyezte, és kirohant az előszobába, ami a gyerekek szobájába vezetett.
Felsikoltottam és a villanykapcsolóhoz szaladtam, hogy megállítsam, mielőtt bántja a gyermekeimet. Amikor a folyosóra értem, láttam, hogy tőlem nagyjából húszlábnyira guggol. Felém fordította az arcát, és az arcát vér borította. Felkapcsoltam a villanyt, és ekkor megláttam a lányomat, Clarát.
Miközben a férjemmel a lányunkhoz mentünk, a teremtmény lefutott a lépcsőn. Clara megsérült, és csak egyszer bírt megszólalni, mielőtt meghalt.
- Ő a Figyelő - suttogta.
Azon az éjen, amikor a kórházba siettünk vele, a férjem idegességében egy tóba hajtott. Nem élte túl.
Mivle kisváros, a hírek gyorsan terjedtek. A rendőrség először segítőkész volt, és a helyi újság is sok mindent közölt le, bár a konkrét történetet sosem írták le.
Néhány hónapig én és a kisfiam, Justin a szüleim házához közel lévő hotelben szálltunk meg. Mikor hazaköltöztünk, válaszokat kezdtem keresni arra, ami velünk történt. Ekkor találtam egy olyan mebert, aki egy közeli városban élt, és hasonló élményei voltak. Felvettük a kapcsolatot, és megosztottuk a tapasztalatainkat a másikkal. Két másik embert ismert New Yorkból, aki látta a lényt, amit mi Figyelőnek hívtunk.
Összefogtunk, és két éven át folyamatosan vadásztunk az interneten információkért, amik a Figyelőhöz köthetőek. Egyikünk sem talált olyan leírást, ami végigköveti az eseményeket a történelem során. Egy folyóiratban találtunk három oldalnyi leírást, de soha többé nem lett emltve benne. Egy hajónaplóban nem írtak semmit a találkozásról, de megemlítették a Figyelőt, aki annyit mondott, hagyják el a helyet. Ez volt az utolsó bejegyzés a naplóban.
Két hétig minden este az ágyam mellé tettem egy digitális kamerát, ami egész éjjel be volt állítva. Minden reggel, amitn felébredtem, megnéztem a felvételeket, de csak temrészetes hangokat és a saját forgolódásomat örökítette meg. Második hét vége felé furcsa hangja figyeltem fel, amikor lefuttattam a felvételt.
A harmadik hét első napjn, valami mást is hallottam. Egy éles hang volt, ami a Figyelőre emlékezetetett. Annyit tudtam, már hallottam ezt a hangott ezelőtt is,és azt hiszem, mondott valamit a férjemnek, mikor közel volt hozzá. Nem elékeztem hangokra arról a szörnyű éjszakáról, de amint meghallottam a felvételt, minden emlék felidéződött bennem.
Hogy akkor a lányom mint gondolhatott, csak találgathatok róla, mégis rosszul érzem magam miatta.
Nem láttam a Figyelőt, mióta tönkretette az életemet, de tudom, hogy a szobámban voltunk, amíg aludtam. Tudom, és félek, arra kell ébrednem egy éjjel, hogy engem bámul."
Hasfelmetsző Jack2015.06.13. 08:36, Dahlia
Hasfelmetsző Jack történetét sokan ismerhetitek, rengeteg találgatás volt róla, hogy ki is lehetett ő pontosan. Két rendőrség is nyomozott utána a XIX. században, ahol ugyanis öt nőt gyilkolt le úgy, hogy biztosra tudták, ő volt. Négy korosodó prostituált és egy fiatal nő volt az áldozata.
Mai napig nem tudni a pontos adatait. Születési neve, helye és dátuma ismeretlen, ugyanígy a halálozási helye és dátuma is. 1888-ban történt az els, 1891-ben az utolsó gyilkossága, de hogy mi vetett véget ámokfutásának, csak a találgatások folynak - meghalt, vagy egyszerűen visszatért mindennapi életébe? A Metropolitan Police Service és a Scotland Yard is nyomozott utána, de egyik nyomozócsoport sem tudta kideríteni pontosan, mi történhetett, ki volt pontosan és miért tette, emiatt börtönbe sem került.
A 19. században rengeteg ír bevándorló került Angliába, jelentősen megnövelve a lakosságot. A később megnőtt rengeteg erőszak, rablás, gyilkosság számos nőt kényszerített prostitúcióra. A Metropolitan Police Service a London East End-ben található Whitechapel negyedben a prostituáltak számát 1200-ra, a bordélyházakét 62-re becsülte 1888 októberében. 1886 és 1889 között gyakoriak voltak a véres vasárnap nevű tüntetések. Rasszizmus, bűnözés, háborgások és szegénység bizonygatta, hogy Whitechapel az erkölcstelenség tanyája.
Számos szörnyű támadás történt ebben az időben, és máig tisztázatlan, hány emberrel végzett ugyanaz a személy, azonban a tizenegyből öt kivégzéséért biztosan ugyanaz, Hasfelmetsző Jack volt a felelős. Megoszlottak a vélemények, hogy ugyanaz lehetett-e, de az általános öt néven emlegetett nőkért bizonyosan egy ember felelt, a többit a mai napig nem tudják biztosan, csak találgathatnak róla.
Az általános ötbe tartozott Mary Ann Nichols, Annie Chapman, Elizabeth Stride, Catherine Eddowes és Mary Jane Kelly. Egyforma, mindenesetre hasonló módon végezték ki az öt nőt. A tettes mindegyikük torkát mélyen felvágta, megsértette arcukat, megcsonkította a hasi és nemi szerveiket, és orvosi pontossággal távolította el belső szerveiket. A rendőrség arra jutott, ezek voltak Hasfelmetsző tipikus és általános módszerei a gyilkosságra.
Mary Ann Nicholsra 1888. augusztus 31-én találtak rá holtan a Durward utcában (akkoriban Buck's soron) Whitechapelben. Torkán kettő, hasának alsóbb részén egy mély és roncsolt szélű, és a hasán több kisebb vágás is éktelenkedett - mind ugyanazzal a késsel ejtették. Annia Chapmanre 1888. szeptember 8-én találtak a Hanbury utcában, torkán két vágás volt, hasát szinte teljesen felnyitották, méhét eltávolították. Elizabeth Stride-ot és és Chatherine Eddowest 1888. szeptember 30-án találták meg - Stride-ot a Berner utcában, nyaki artériáját elvágva, Eddowest háromnegyed órával később a Mitre téren, akinek hasát Chapmanhez hasonlóan szintén felnyitották, veséjét és méhének egy részét kivették. Eddowes és Stride meggyilkolását dupla eseményként emlegették. Mary Jane Kelly holttestét a saját házában, a Miller's Courton találták meg ágyán fekve. Torkát majdnem a gerincéig átvágták, szinte az összes hasi belsőszervét kivették a szívével együtt.
Hasfelmetsző gyilkosságaival kapcsolatban a rendőrség és a média több száz levelet kapott. Donald McCormick történész és újságíró közel kétezerre becsülte ezeknek számát, és egyik újságcikkében azt állította, ebből 700-at vizsgált át a rendőrség.Többszáz küldő állatotta azt magáról, hogy ő a gyilkos, ebből 200-at őriznek ma is a londoni levéltárban. Jelentős figyelmet három vívótt ki magának: a Kedves főnök, a Pimasz Jack és A Pokolból nevezetű levél.
* * *
A történetből film készült a nyomozás irányából megközelítve A Pokolból címen, Johnny Depp főszereplésével.
Nyitva!2015.06.07. 19:28, Dahlia
Üdvözlet, ez itt a Pszichodráma Magazin, ami nevével ellentétben nem egy pszichoterápiás csoport weboldala, hanem a "sötét oldal internetes magazinja". A nevéről összesen csak annyit, hogy a pszichopata és a dráma szó egyvele, ami utalás lenne a "beteg" dolgokra és a drámai eseményekre, amikkel a blog foglalkozik.
Nem szeretném húzni a szót, mindenesetre jó szórakozást a böngészéshez!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
