Nem is olyan rég hódította meg az internet világát a Charlie-Charlie Challenge néven futó démonidézős kihívás. Ezzel a dologgal állítólag egy mexikói démont idézhetünk meg. Az idézés módszerét az ouija tábla ihlette, azonban ez annál sokkal egyszerűbb - csak egy papír és két ceruza szükséges hozzá.

A papír négy sarkába átlósan fel kell írni az igen és a nem szavakat, majd ezek közé keresztet formálva kell helyezni a két ceruzát, egymás tetejére, és fel kell tenni a Charlie-Charlie, are you here? kérdést. Amerre a felső íróeszköz elfordul, az a válasz. Amennyiben a válasz igen, további kérdéseket lehet feltenni a mexikói lénynek, állítólag bármiről. Ha végeztünk, a Charlie-Charlie, can we stop? mondatot kell kántálnunk. Ha ez nem történik meg, a dolog rosszul sülhet el, ugyanis nyitva marad az átjáró a mi világunk és a szellemeké között.

De hogy mi az igazság? A történet mindössze egy állítólagos mexikói mondán alapul, és a Twitter tinifelhasználói között elterjedt, semmivel sem ártalmasabb, mint például a fahéjas kihívás.

Fekete Dália néven vált ismertté Elizabeth Short, az amerikai kriminalisztika egyik leghíresebb gyilkosságának áldozata. Az ügy a mai napig megoldatlan, a történetből rengeteg könyv és film készült.

Elizabeth Short holttestére 1947. január 15-én találtak rá a Los Angeles-i Leimert Parkban délelőtt 10 óra körül. A testet Betty Bersinger találta meg, aki hároméves kislányával sétált a környéken. Amikor Bersinger először megpillantotta Short hulláját, először áruházi próbababának nézte azt, ám amikor rájött, hogy egy valódi halottról van szó, azonnal egy közeli házhoz rohant, hogy értesíthesse a rendőrséget.
Short testét derékban vágták ketté. Testét rengeteg vágás borította, száját fültől fülig felvágták, egyik mellét megcsonkították, testéből több darab hiányzott. A holttestet letisztították, karjait behajlítva a feje fölé helyezték, lábát terpeszbe rakták.

A bokáin és csuklóin lévő sérülések arra utaltak, hogy a tettes a gyilkosság előtt megkötözve tartotta. A halál okaként a fejet ért ütések miatt keletkező vérzést állapították meg.

Az elkövető személyére a mai napig nem derült fény, de több, mint 60-an - férfiak és nők egyaránt - vállalták magukra a gyilkosságot. A gyanúsítotak listáján volt Walter Bayley, Norman Chandler, Leslie Dillon, Joseph A. Dumais, Mark Hansen, George Hill Hodel, George Knowlton, Robert M. „Red” Manley, Patrick S. O'Reilly és Jack Anderson Wilson.

Aka Manto (Vörös Köpeny)
A történet szerint, a nyilvános wc-n ülve egyszer csak megszólal egy rejtélyes hang, ami megkérdezi, hogy piros vagy kék papírt kérsz-e. Piros papírnál Aka Manto addig kaszabol, míg a véred pirosra nem festi a ruháidat, kéknél pedig addig fojtogat, amíg el nem kékülsz. Egyes változatok szerint azt kérdezi, piros vagy kék köpenyt kérsz-e, ebben az esetben, ha pirosat kérsz, letépi a bűrt a hátadról, mintha egy köpeny lenne, ha pedig kéket, az összes véredet kicsapolja az elkékülésig. Tudniillik, a vörös köpenyesnek nincs humora, így ha sárgát válaszolsz, abba a wc-be fullaszt bele, amit épp használtál. Más színeknél kezek nyúlnak fel érted, hogy lerántsanak az alvilágba. Állítólag, ha visszautasítod az ajánlatot, vagyis nem kérsz köpenyt vagy papírt, akkor élve megmenekülhetsz.

Kuchisake-onna (Felvágott szájú nő)
A legenda szerint, a Kuchisake-onna eredetileg egy gyönyörű, fiatal nő volt, akit minden férfi megnézett. A férje félt attól, hogy esetleg megcsalja, ezért a száját fültől fülig felvágta, hogy elcsúfítsa. Napjainkban a szigetország utcáit járja, testet öltött gonosz lélek formájában, és orvosi maszkot visel, hogy elrejtse az arcát. Így szólít le embereket az utcán, hogy megkérdezze tőlük, hogy szép-e. Ha nemmel válaszolsz, akkor megöl. Ha igennel, leveszi a maszkját, és újra felteszi a kérdést - ha nemmel válaszolsz, szintén halál jár érte, ha pedig még mindig szépnek találod, a te szádat is felvágja, hogy olyan szép lehess, mint amilyen ő is. A megmenekülés itt is lehetséges abban az esetben, ha azt mondod, hogy átlagosnak találod, így amíg gondolkodik a következő lépésen, megmenekülhetsz, vagy ha közlöd, hogy nemrég lettél eljegyezve. Ebben az esetben bocsánatot kér, és békén hagy.

Yuki-onna (Hóboszorkány)
Eszerint a történet szerint, két vadász egy kis falucskában élt. Mosaki, egy vénséges öregember, és 18 éves fia, Minokichi. Egy téli napon, amikor hazafelé tartottak, elkapta őket a hóvihar, így egy barlangban kellett éjszakázniuk. Mosaki gyorsan álomba szenderült, míg Minokichi a szél süvöltését hallgatta - ekkor úgy hallotta, mintha valaki besétált volna a barlangba. Alvást színlelt, de érezte, hogy jéghideg kezek simogatják. A szemeit kinyitva a barlang szájánál egy gyönyörű nőt pillantott meg.
- Én vagyok a Hóboszorkány, meg akartalak ölni, de túl szép vagy, hogy ezt megtegyem. Ha erről bárkinek mesélsz, meg foglak ölni! - mondta a boszorkány.
Ahogy a nő kilépett a barlangból, Minokichi utána szaladt, de már hűlt helyét sem találta, pedig már a vihar is lecsendesedett. Visszasietett az apjához, ám amikor a testéhez ért, az öregembert már megfagyva, holtan találta.
Amikor véget ért a gyász, Minokichi újra vadászni indult, ekkor futott össze egy szépséges lánnyal. A neve Oyuki volt, és a fiúnak hamarosan megtetszett a lány. Nemsoká szerelmesek lettek egymásba. Később össze is házasodtak, 10 gyermekük született, de Oyuki még a gyerekek után is ugyanolyan gyönyörű volt, mint amikor először találkoztak.
Egy nap Minokichinek eszébe jutott a boszorkány, amikor a papírlámpások fényénél feleségét bámulta.
- Ahogy az arcodra nézek, eszembe jutott egy történet, amit 18 évesen éltem át. Láttam valakit, aki ugyanolyan gyönyörű volt, mint te, és nagyon hasonlított rád - mondta Minokichi.
- Mesélj róla, hol láttad? - kérdezte Oyuki.
- Nem tudom, ébren voltam-e vagy aludtam... de ő volt az egyetlen olyan szépség, aki hozzádfogható volt. Nem tudom, álmodtam-e, vagy tényleg a Hóboszorkányt láttam.
Ekkor a nő rákiabált a férjére.
- Én voltam az! - kiáltotta. - Figyelmeztettelek, hogy ne szólj senkinek, különben halál fia vagy! A gyerekek alszanak, de meg kéne öljelek most azonnal. De nem teszem. Gondoskodj róluk, de vigyázz, ha bármelyikük is panaszkodni fog, kegyetlenül megbüntetlek!
A nő sikoltozása egyre elhalkult, majd szél süvítésévé változott. Alakja füstté változott, majd eltűnt.
Ezentúl nem látták soha többé.

A Konami cég által fejlesztett Silent Hill túlélőhorror játéksorozat neve sokak számára ismerősen csenghet, hiszen a játéknak szinte már kultusza van külföldön, így hazánkba is gyorsan terjedt a híre. Ismertségét két belőle készült film is megdobta, A halott város és Revelation címekkel. De gondoltátok volna, hogy a sokak álltal kedvelt, fiktív város története a valóságon alapul?

Míg Silent Hill a filmek meghatározása szerint Nyugat-Virginia államban, pontosabban Toluca megyében, az azonos nevű tó partja mellett fekszik, az igazi Silent Hill, azaz Centralia Pennsylvaniában, Columbia megyében található.

A játékbeli kisváros történetével megegyezően, Centralia sem örvendett túl nagy lakosságnak - mindössze háromezer főt tudtak itt számlálni, de még így is virágzó bányászvárosnak nevezhettük. A környékbeli szénbányászat 1854-től folyt. Az első épület a Bikafej étterem volt, amit Jonathan Faust építtetett 1962-ben, később ez a város közepére helyeződött, ami hivatalosan 1966-ban lett megnyitva. A településen általános iskola, középiskola, két egyházi iskola, öt hotel, psta, bank, két színház, öt hotel és körülbelül negyven különféle bolt működött.
1962-ben a város vezetősége öt környékbeli tűzoltót fogadott fel, hogy az Odd Fellows temető környékén lévő elhagyatott bányajáratokba hordják le a szemetet, majd ott égessék el. Az esemény után a tüzet eloltották - legalábbis azt hitték. A gondatlan munka következtében egyes részek még mindig parázslottak, a járatban található szén pedig hamarosan lángralobbant.

A túz napjainkban is folyamatosan ég a bányák mélyében, azonban Centralia városa szinte teljesen feledésbe merült.